Világbajnokságból Európa-bajnokság: Mi okozhatta a változást?

Régóta tart már Dél-Amerika és Európa között a rivalizálás a világbajnokságok tekintetében. Egy új fejezet vette kezdetét 2006-ban, ugyanis zsinórban három tornán is európai válogatott ülhetett fel a trónra, sőt a mostani versenyen az elődöntőben is négy európai csapat küzd a világbajnoki címért. Mi vezetett idáig, hogy ekkorára duzzadt az öreg kontinens fölénye? 

Fokozatos fejlődés

Eddig 11-9-re vezet a vb-győztesek szempontjából Európa Dél-Amerikával szemben. 2002-es brazil siker után fordítottak, azóta már két tisztán európai döntő volt (most jön a harmadik). Dél-Amerika szép lassan marad le, 2006-ban tisztán európai elődöntő volt, 2010-ben pedig a dobogó mindhárom fokán erről a kontinensről képviseltették magukat. A csúcs a 2014-es elődöntő volt, amikor a fegyelmezett németek 7-1-re verték a hazai pályán szereplő brazilokat. Ekkor fordult elő először, hogy Európán kívül megrendezett vb-t nem dél-amerikai válogatott nyert. A növekvő fölényben nagy szerepe van a klubfutballnak is, ugyanis nemcsak az utánpótlás, de az edzői képzések is fejlődtek, egyre több a fiatal és tehetséges tréner az öreg kontinensen. Németországban az idei szezon végén két olyan csapat végzett az első háromban, akiknek 33 évnél fiatalabb edzője van és új elképzelések mentén építették fel csapatukat. Nem csak a klubfutballban látható ez a fejlődés, hanem ékes példája ennek válogatott szinten Izland, mely 2018-ban debütált a tornán. Ők a “semmiből” lettek meghatározó ország a labdarúgás térképén.

Taktikai fegyelem

Az idei világbajnokságon sok esetben megmutatkozott, hogy a fegyelem az, ami az európai válogatottak legnagyobb erénye. A megbeszélt taktikához a végletekig képesek alkalmazkodni, ehhez pedig hétről-hétre hozzászokhattak klubszinten is. Jól megfigyelhető volt ez az Izland – Argentína és a Belgium – Brazília mérkőzéseken is. Mindkét esetben a fegyelmezett defenzív játéknak hála értek el sikert az európai csapatok. Ez előrevetíti a jövőt a kontinensünk labdarúgásában is. Minimalista játékstílus, fegyelmezett és kontrákra építő taktikák. Egyre több európai válogatott ismérvei ezek az elemek. A háromvédős rendszer újra divatba jött, mellé két szélsőhátvéddel, előttük egy, de olykor két szűrővel. Fő a biztonság, hogy ne kapjanak gólt. Nehéz is őket megverni, kifizetődik tehát a változás. Ugyan jóval kevesebb gól esik így az európai meccseken (mikor két európai ország játszott egymással a vb-n, akkor átlagban 2,27-es, összességében pedig 2.62-es), de hatékonyabbak is a többi kontinens csapataival szemben (61%-ban nyertek az európai csapatok más kontinensbeli ellenfelekkel szemben az idei vb-n, míg mondjuk 1998-ban ez az arány 49% volt).

Mi lesz Dél-Amerikával?

Mi a legnagyobb problémája Brazíliának és Argentínának? Az edzőkérdés. Mindkét ország esetében szentségtörés lenne arról beszélni, hogy nem hazájuk fia irányítsa az adott csapatot. Mi lett ennek az eredménye? Argentína 1986-ban nyert vb-t utoljára, köszönhetően egy bizonyos Diego Maradona klasszisának. Brazília 2002-ben nyert, ahol olyan játékosok voltak a keretben, mint Ronaldo, Rivaldo vagy Ronaldinho. Nehéz a sztárokat egy csapattá gyúrni és a helyzet az, hogy a dél-amerikai kontinensen kiöregedtek az edzők. Nem tudják már felvenni a versenyt a fiatalabb kollégáikkal. Taktikai szempontból sokszor le vannak maradva, nem követik az új trendeket. Régi dogmákat vallanak. Hiába Neymar vagy épp Messi, ha nem képesek hozzájuk megfelelően passzoló csapatot építeni és ezt jó hadrenddel felvértezni. A nagyobb probléma viszont az, hogy a jelenlegi sztárok (Suárez, Cavani, Messi, Aguero), kiöregednek, minőségi utánpótlás pedig csak a brazil keretben mutatkozik meg. Ha már világklasszisaik sem lesznek, akkor erősen kérdéses, hogy mire fognak menni a tornákon. Leáldozóban Dél-Amerika labdarúgása?

Afrika az örök ígéret

Pelé majd 30 évvel ezelőtt azt jósolta, hogy az ezredfordulóra afrikai világbajnoka lehet a sportágnak. Voltak ugyan fellángolások – elég csak a Szuper Sasok olimpiai elsőségére gondolni -, de összességében a várva várt siker elmaradt. Még legjobb négybe se kerültekbe , ennek egyik oka az optimális taktika hiánya. Hiába hoznak más kontinensekről edzőket, nem tudják érvényesíteni elképzeléseiket. Mivel nem megfelelő az utánpótlás/edzőképzés (amolyan ad hoc jelleggel működik), ezért ne is várjunk tőlük csodákat. Vannak biztató jelek, egyik ilyen az idei vb-ről a szenegáli csapat, de előttük is még nagyon hosszú út áll. Erősen kérdéses, hogy az ilyen ütemben fejlődő meccsstratégiák korszakában mire lesz képes a jóformán gyorsaságra és nyers erőre építő afrikai kontingens. A mostani vb rámutatott, hogy gyökeres változásokra lenne szükség, mivel egyik csapat sem került be a legjobb 16-ba.

Mit hozhat a jövő?

A 2026-os világbajnoki változtatásokkal Európát hátráltatták a legjobban, mivel csak három plusz helyet kapnak a 48 fősre feldúsított mezőnyben. Elnézve, hogy Dél-Amerikából a résztvevők 60%-a kikerül, ez azért eléggé karcsú. Mindezek ellenére az öreg kontinens dominanciája tovább folytatódhat. Ennek gátat csak az szabhat, ha rádöbbenek Dél-Amerikában, Afrikában vagy épp Ázsiában, hogy új alapokra kell helyezni a labdarúgást, már gyermekkorban megfelelő képzést kell számukra biztosítani (amit például Izlandon megkapnak a fiatalok). Edzőket kell kinevelni, akik új szemléletet hoznak az országok számára. Természetesen nem csak a többi kontinens országaira vonatkozik ez, hanem jó pár lemaradó válogatottra is Európában.